1.10.21.
Nyugati- vagy
Löszös-Nyírség
..:: RÉSZLETES JELLEMZÉS (TERMÉSZETFÖLDRAJZ)::..
I. Domborzat: A néhány km
széles, É-D-i irányban azonban hosszabban elnyúló kistáj 97,7 és 136m közötti
tengerszint feletti magasságú, lösszel fedett hordalékkúp-síkság. Kis relatív reliefű (2-5m/km2)
felszínének közel 2/3a enyhén hullámos térszín, 1/3-a az alacsony fekvésű,
enyhén tagolt síkság orográfiai domborzattípusába sorolható. A 2-4m vastag
lösztakaró mindenütt futóhomokra települ, a D-i és a Ny-i részeken különböző
méretű, de gyenge relatív reliefű eolikus formák kerülnek túlsúlyba (csekély
mélységű, tágas, nagyméretű szélbarázdák, alacsony, széles hátú
maradékgerincek, garmadák). Horizontálisan rendkívül kismértékben szabdalt,
átlagos vízfolyássűrűsége 0,3km/km2 alatti.
II. Földtan: Az aljzatról
inkább csak feltételezések, mint konkrét ismeretek vannak: a D-i részen
feltehetőleg szenon-paleogén flis van a mélyben, az É-i területről még ennyi
sem ismert. A felszín döntő részét borító löszös üledék a felső-pleisztocénban
keletkezett, helyenként összekeveredett a futóhomokos összletekkel, de
jellemzően annak fedőjét képezi. Az eolikus folyamatok korai előtérbe kerülését
az eredményezte, hogy a kistájnak az új-pleisztocén második felére már nem
voltak élővizei. A holocén folyamán a Nyírségnek ez a része alig változott, az
eolikus folyamatok csak kisebb mértékben módosították a felszínt a futóhomokos
D-i és Ny-i területeken.
III. Éghajlat: Mérsékelten
meleg, száraz éghajlatú kistáj.
Az
északi részeken 1850óra, délen 1900-1930óra a napfénytartam évi összege. Nyáron
750-770, télen 170-175 óra napsütésre számíthatunk.
Az
évi középhőmérséklet 9,6-9,8ˇ°C, a vegetációs időszaké 16,8-17,1°C.
A 10°C
középhőmérsékletet meghaladó napok száma 195-196, tavaszi határnapja ápr. 2-5.,
az őszié okt. 18. Ápr. 10-12. és okt. 18-20. között már teljesen fagymentes
napokra (évente 188-192nap) lehet számítani. Az évi abszolút hőmérsékleti
maximumok és minimumok átlaga 30,4-34,5°C, ill -17,0°C.
A
csapadék évi összege 550-560mm. A tenyészidőszakban 330-340 mm eső várható. A 24
órás csapadékmaximum a kistáj határán kívüli legközelebbi megfigyelőhelyen
(Tiszabercel) 118mm. Évente 40körüli hótakarós nap szokott lenni, az átlagos hó-vastagság
16-17cm.
Az
ariditási index É-on 1,20 körüli, máshol 1,24-1,28.
Az
É-i, az Éki és a DNy-i a leggyakrabban fújó szél. Az átlagos szélsebesség
kevéssel 2,5 m/s fölötti.
A
mérsékelt vízigényű és szárazságtűrő szántóföldi és kertészeti növényeknek
kedvez az éghajlat.
IV. Vizek: A Felső-Tisza
vidéken ez hazánk egyik legvíztelenebb tája. É-i részén érinti a
Lónyai-főcsatorna (91km, 1958km2) torkolati szakaszát, valamint az
abba folyó IX. sz. főfol
yást is (32km, 305km2). Ezeken kívül csak
időszakos vízfolyásai vannak. Vízháztartását a szárazság, a gyér lefolyás és a
vízhiány jellemzi.
A vízfolyások jelentékenyebb
vízhozamokat csak a tavaszi hóolvadás és a nyári nagy záporok alkalmával
vezetnek. Vízjárásukat a Lónyai-főcsatornáéval jellemezhetjük.
A terület belvizektől is mentes,
a levezető csatornahálózat hossza alig 40km. Állóvizei mind természetes
eredetűek. Az 5tavacska együtt 121
ha felszínű. Közülük a Kálmánháza melletti a legnagyobb.
A „talajvíz” a kistáj nagyobb,
központi részén 6m alatt érhető el, míg a peremeken 4-6m között. Mennyisége
jelentéktelen. Kémiai jellege főleg kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, de
Gávától Dre nátriumos is. A keménysége 15-25 nk° közötti, csak Nyírtelek körül
megy 25 nk° fölé. A szulfáttartalom 60-300 mg/l között van.
A rétegvíz mennyisége nem
jelentős. Az artézi kutak száma kicsi, a mélységük általánosan 100m feletti. Vízhozamuk
változatos, de általában mérsékelt. A nagy vastartalom gyakran előfordul.
A külterületi népesség magas
aránya miatt még a közüzemi vízellátás kiépítése sem egyszerű, s ez fokozottan
vonatkozik a csatornahálózatra. Ennek ellenére valamennyi településen van már
közcsatorna, a rákapcsolt lakások aránya mindössze 27,2%. (2008)
V. Növényzet:
Évszázadok óta mezőgazdasági művelés alatt álló, vízben szegény, változatos
domborzatú terület. A természetes növényzet túlélői a kisebb laposok vízállásos
mélyedéseiben, ill. néhány mezsgyén, kunhalmon maradtak meg. A táj
erdőterületei kivétel nélkül ültetettek, a gyepek túlnyomó része másodlagos,
intenzíven használt. A potenciális vegetáció zömét kitevő erdőspuszta elemei nyomokban
is alig maradtak meg. A mélyebb részek szikes vegetációja ősfolytonosnak
tekinthető, de jelentősen elszegényedett. A parlagok aránya elenyésző.
Flórájának összetételét a
nyírségi és a hajdúsági elemek erősen elszegényedett kombinációja határozza
meg. Az erdőspusztai vegetációt néhány, a tájban igen ritka faj képviseli:
kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), törpemandula (Prunus tenella), parlagi
rózsa (Rosa gallica), cingár gombafű (Androsace elongata), közönséges borkóró
(Thalictrum minus). A szikeseken a jellemző specialista fajok meghatározók
(sziki őszirózsa, sziki üröm, vékony útifű).
Fajszám: 400-600; védett fajok
száma: kevesebb mint 20.
VI. Talajok: A táj
talajainak közel 60%-a homokfelszínre telepedett löszös üledéken képződött.
Közülük az alföldi mészlepedékes csernozjom talajok a terület közel felét (44%)
foglalják. Mechanikai összetételük homokos vályog, nem felszíntől karbonátosak,
humusztartalmuk 2-3%. Termékenységük jó (int. 70-90.), de különösen jó (int.
>100) a kis foltokban előforduló, vályog mechanikai összetételű, felszíntől
karbonátos változatok esetében. Szántóként 95%ban hasznosíthatók, a fennmaradó
rész erdő lehet.
A
kistáj É-i határán a talajvízhatás bélyegeit mutató régi csernozjomok 4%
területen találhatók. Hasznosításuk az alföldi mészlepedékes csernozjoméval
egyező lehet.
A
talajvízhatás alatti löszterületeken egy-egy foltban a szikes talajvíz
eredményeként mélyben sós és mélyben szolonyeces réti csernozjomok is
kialakultak, 1-1% területen. Hasznosításuk szántóként (100 és 70%) és
rét-legelőként lehetséges.
A
mély fekvésű löszös laposokban szikes talajok, így szoloncsák-szolonyecek (1%),
réti szolonyecek (1%) és szteyepesedő réti szolonyecek (1%) is előfordulnak.
Hasznosításuk a felsorolás és a szikesség sorrendjében legelőként 75%, 45% és
0%, szántóként pedig 25%, 55% és 100%.
Az
egy-egy foltban megjelenő szolonyeces réti talaj a réti talajok felé jelenti az
átmenetet. A réti talajok egy része löszterületen képződött, így vályog
mechanikai összetételű és viszonylag jó (int. 45-60) minőségű. A
homokterületeken képződött réti talaj a 30-40 (int.) földminőségi kategóriába
sorolt. A réti talajok 7%nyi területet foglalnak. Szántóként 80%-ban, ill.
rét-legelőként hasznosíthatók.
A
táj homokfelszínének talajai a kovárványos barna erdőtalajok (35%) és a
humuszos homoktalajok (5%). Termékenységi besorolásuk a 25-35 (int.) kategória.
A humuszos homoktalaj teljes egészében, míg a kovárványos barna erdőtalaj
75%-ban hasznosítható szántóként, 5-5%-ban legelőként és szőlőként, valamint
erdőterületként.
Futóhomok a tájban csupán egy-egy
kisebb (<1%) foltban fordul elő
Táji adottságok és értékek:
idegenforgalmi régió: észak-alföldi
- evangélikus templom (Nagycserkesz), római
katolikus kápolna (Nyírtelek)
-
Dessewffy-kastély (Gávavencsellő, Nagycserkesz)
-
Szentháromság-szobor (Nyírtelek)
-
Nyírvidéki Kisvasút (Gávavencsellő)
Területhasznosítás:
|
Típus
|
%
|
Hektár
|
|
1. lakott terület
|
3,0
|
1211,9
|
|
2. szántó
|
85,4
|
34459,9
|
|
3. kert
|
5,1
|
2077,3
|
|
4. szőlő
|
0,0
|
0,0
|
|
5. rét, legelő
|
2,4
|
967,2
|
|
6. erdő
|
3,1
|
1235,5
|
|
7. vízfelszín
|
1,0
|
418,3
|