2. hét    Nyelvi alapelemek

Tartalom:

    2.1. Karakterkészlet
    2.2. Szimbólikus nevek
        2.2.1. Azonosító
        2.2.2. Kulcsszó               
    2.3. Címke      
    2.4. Megjegyzések       
    2.5. Literálok    
     2.6. Változó   
    2.7. Tesztkérdések
    2.8. Feladatok

Ezen a héten a Java programozási nyelv alapelemeivel fogunk megismerkedni.

2.1. Karakterkészlet

A program forrásszövegének legkisebb alkotórészei a karakterek.

Az UNICODE 16 bites kódtáblára épül, ahol betű minden nyelv betűje lehet. Tartalmazza az összes nemzetközi abc-t. Megkülönbözteti a kis-és nagybetűt.

Kategóriák:

    · betűk (minden nyelv betűje)

    · számjegyek (0-9 decimális számjegy)

    · egyéb karakterek (műveleti jelek, elhatároló jelek, írás jelek, speciális karakterek)

2.2.   Szimbolikus nevek

2.2.1    Azonosító

Olyan karaktersorozat, amely betűvel kezdődik, és betűvel vagy számjeggyel folytatódhat. Arra használjuk, hogy a programozói eszközeinket megnevezzük vele, és ezután bárhol a program szövegében hivatkozhassunk rá. Betűnként nem csak a nemzeti karaktereket, hanem az _ és $ jelet is használhatjuk.

Azonosító képzési szabályok:

· Az azonosító bármilyen hosszú Javában használható unikód karaktersorozat lehet

· Egy azonosító nem kezdődhet számjeggyel, nem lehet kulcsszó, és nem lehet a nyelv egy előre definiált konstansa (true, false vagy null).

· Két azonosító csak akkor egyezik meg, ha unikód karaktereik rendre megegyeznek.

Példák az azonosítóra:

Néhány gyakorlati hasznos tanács az azonosítók készítéséhez:

· Próbáljunk meg jól olvasható, beszédes azonosítókat választani! (minSebesseg, karakterekSzama)

· Az osztályok azonosítóját nagybetűvel kezdjük. (Emberek,Diákok)

· A változók és metódusok azonosítóját kisbetűvel kezdjük. (szám, darab)

· A konstansokat csupa nagybetűvel írjuk. (ALAPAR)

· Az azonosítókat úgy tagoljuk, hogy az összetett szavak kezdőbetűit nagybetűvel, a többit kisbetűvel írjuk. (maxSebessegHatar)

2.2.2.    Kulcsszó

Olyan karaktersorozat, amelynek az adott nyelv tulajdonít jelentést, és ez a jelentés a programozó által nem megváltoztatható.

A java kulcsszavai a következők:

A const és a goto szintén foglalt szó, de nincs implementálva, egyik sem használatos.

2.3.   Címke

A végrehajtható utasítások megjelölésére szolgál, bármely végrehajtható utasítás megcímkézhető. Azért alkalmazzuk, hogy a program egy másik pontjáról hivatkozni tudjunk rá.

A címke egy azonosító, az utasítás előtt áll kettősponttal elválasztva.

Szintaktika:

A címkét a break vagy a continue paranccsal  együtt használjuk úgy, hogy megadjuk a parancs után azt, hogy melyik egységre vonatkozik.

Példa:

2.4.   Megjegyzések

A megjegyzés olyan programozási eszköz, amely arra szolgál, hogy a program írója a kód olvasójának valamilyen információt szolgáltasson.

A megjegyzést a forrásszövegben háromféle módon helyezhetjük el:

· //-től sorvégig megjegyzés.

· /*    */ zárójelek között tetszőleges hosszan.

· /**    */ dokumentációs megjegyzés. A fejlesztőkörnyezet segítségével automatikusan lehet generálni hypertext (HTML) dokumentációt, ami felhasználja a dokumentációs megjegyzéseket is. (Run > Generate Javadoc (Projekt név))

Példa a megjegyzésekre:

2.5.   Literálok

A literál olyan programozási eszköz, amelynek segítségével fix, explicit értékek építhetők be a program szövegébe. Két komponense van: típus és érték.

Fajtái:

· egész: egy pozitív vagy negatív egész szám, vagy nulla.(pl. +200, -3, 1256987)

· valós: egy tizedesekkel leírható szám. Két formában adható meg: tizedes forma és lebegőpontos forma (pl. 6.32, 100.0, 0.0006, 6.3E2, 5E-4)

· logikai: két logikai konstans létezik, a true (igaz) és a false (hamis).

· karakter: egy unicode karakter (szimpla aposztrófok közé tesszük). (pl. 'a', 'B')

· szöveg: akármilyen hosszú, unicode karakterekből álló sorozat (idézőjelek közé tesszük).
(pl. "Szia")

· null

2.6.   Változó

A programok adatokon végeznek különféle manipulációkat, ezek az adatok a program futása alatt változtatják értéküket. A kezdeti adatokat a program eltárolja a változókba, az értékek az algoritmusnak megfelelően módosulnak a program futása folyamán. Az algoritmus végén a változó a végeredmény értékével rendelkezik.
A változó olyan adatelem, amely azonosítóval van ellátva. Az egyik legfontosabb programozási eszközünk.

A változókat használat előtt deklarálni kell. Ez azt jelenti, hogy meg kell adni a típusát, nevét, esetleg értékét is. Amikor egy változónak kezdeti értéket adunk, akkor a változót inicializáljuk.
pl. byte a; int x = 0;

Egy változót a program tetszőleges részén deklarálhatunk.

A változó érvényességi tartománya a programnak az a része, ahol a változó használható. A változódeklaráció helye határozza meg az érvényességi tartományt.

A változó lehet (A deklarálás helyétől függően.):

· tagváltozó: Az osztály vagy objektum része, az osztály egészében látható (alkalmazható). Az osztály változók deklarálásánál a static kulcsszót kell használni.

· lokális változó: Egy kódblokkon belül alkalmazzuk. A láthatósága a deklaráció helyétől az őt körülvevő blokk végéig tart.

· A metódusok formális paraméterei az egész metóduson belül láthatók.

· A kivételkezelő paraméterek hasonlók a formális paraméterekhez.

Példa a változókra:

A változót lehet véglegesen is deklarálni (konstans változó), a végleges változó értékét nem lehet megváltoztatni az inicializálás után.

A végleges változók deklarációnál a final kulcsszót kell használni:

pl. final int aKonstans = 0;

2.7.   Tesztkérdések

2.8.   Feladatok

2.8.1.    Jelenítsd meg a konzolon a "Holnap jó leszek!" szöveget.    (megoldás)

2.8.2.    Rajzolj egy vízszintes vonalat a konzolra.    (megoldás)

2.8.3.    Mi lesz a következő program outputja:

(megoldás)

2.8.4.    Rajzolj egy négyzetet a konzolra.    (megoldás)