A második katonai felmérés (1806-1869)
Jankó Annamária (a Hadtörténeti Intézet Térképtárának vezetője)
tanulmánya
Budapest, 2005
1. A II. katonai felmérés
megindulásának körülményei
A XIX. sz. elején nagy szükség
mutatkozott egy, az egész Osztrák Birodalmat összefüggően ábrázoló térképmű
iránt. Az I. katonai felmérés nem összefüggő, egységes felmérés volt, hanem az
országok és tartományok részletfelméréseinek sorozata, amelyek szilárd
geodéziai alap, felsőrendű mérések, vetületi alap nélkül készültek. A felmérés
alapján készült kisebb méretarányú térképművek (történelmi Magyarország
területére vonatkozólag 1:115.200, 1:192.000, 1:230.400, 1:360.000
méretarányban) kéziratos szelvények voltak, nyomtatásban nem jelentek meg.
Mindezen okok, valamint a napóleoni fenyegetettség miatt, Mayer von Heldenfeld
főszállásmester javaslatot terjesztett Károly főherceg – császári tábornagy és
a Hofkriegsrat (Udvari Haditanács) elnöke – elé, hogy támogassa egy új
országfelmérés végrehajtását, s a javaslatot terjessze a császár elé. Ennek
eredményeképpen I. Ferenc császár 1806. április 2.-án kabinetparancsban
rendelte el a „Zweite oder Franziszeische Landesaufnahme”-t, (a második ill.
Ferenc-féle országfelmérést), amelyet jelenleg II. katonai felmérésnek hívunk.
A felmérés méretaránya az I. katonai
felméréshez hasonlóan 1:28.800 volt, amikor az ölrendszeren alapuló méretarányt
úgy választották meg, hogy a térképen ábrázolt 1 hüvelyk˛-nek (2,634 cm)˛ 100
kataszteri hold (1 kataszteri hold = 1600 öl˛), vagyis 160.000 öl˛ feleljen
meg. Ha ebből a területmértékből négyzetgyököt vonunk, akkor hosszmérték lesz, megkapjuk
az 1 hüvelyk:400 öl arányt, amely a felmérési szelvények méretaránya lett, és
mivel 1 hüvelyk=1/72 öl, így az arány 1/72 öl:400 ölhöz, vagyis
1:(72x400)=1:28.800, mostani gyakorlat szerint tehát 1 cm a térképen a
valóságban 288 m-t jelent. A 400 bécsi öl 1000 lépésnek (Schritte) felelt meg,
vagyis egy lépés 2/5 öl, azaz 75,9 cm volt (ennek a távolságok mérésénél volt
jelentősége).
A színes, kéziratos térképeket nem
kiadásra, hanem az abból szerkesztett kisebb méretarányú térképek alapjául
szánták, amelyek már egységes méretarányrendszerben, rézmetszetként,
nyomtatásban is megjelentek. Ezek a következők:
– 1:144.000 (egyes tartományokban
1:86.400) méretarányú részletes térképek (Spezialkarten);
– 1:288.000 méretarányú általános,
közigazgatási térképek (Administrativ- und Generalkarten);
– 1:576.000 méretarányú áttekintő
térképek.
2. A felmérést végző szervezetek
Míg az I. katonai felmérés idején még
nem volt külön térképező szervezet, a felmérést a K. k.
Generalquartiermeisterstab (Cs. Kir. Főszállásmesteri Kar) beosztott tisztjei,
illetve az ezredeiktől vezényelt tisztek végezték, a II. katonai felmérés
végrehajtására (a felmérési és a levezetett méretarányú térképek készítésére)
az elrendelést követően Bécsben a Generalquartiermeisterstab alárendeltségében
speciális szervezeteket hoztak létre, nevezetesen
1806-ban a Csillagászati Háromszögelő
Osztályt (Astronomisch-trigonometrisches Departement);
1807-ben magát a Felmérő Testületet
(Mappierungs Corps) melynek tagjai csapatoktól odavezényelt tisztek voltak,
akik azonban háború esetén bevonultak az ezredükhöz fegyveres szolgálatra (ez
is egyik oka volt, hogy a felmérés több mint 60 évig elhúzódott);
ugyancsak 1807-ben a Topográfiai
Intézetet (Topographische Anstalt), amely 1819-től a Topográfiai-Litográfiai
Intézet (Topographisch-Lithographische Anstalt) nevet vette fel, mivel feladata
a sokszorosítással is bővült – a levezetett méretarányú térképek
kartografálását, rézmetszését, litografálását, nyomtatását és kiadását végezte.
A Topográfiai-Litográfiai Intézet állománya 1821-ben kiegészült a
Háromszögelési Számítások Hivatalával (Triangulierungs-Calcul-Bureau).
A Topographische (majd
Topograpisch-Litographische) Anstalt vezetői a következők voltak:
1. sz. táblázat
Évszám Név Rangfokozat
1807–1816 Franz Xaver Richter von Binnenthal ezredes, majd tábornok
1816–1828 Ludwig August von Fallon ezredes
1828–1829
(ideiglenesen) Alois Hawliczek százados
1829–1835 Karl Myrbach von Rheinfeld őrnagy
1835–1839 Alois Hawliczek alezredes
A Birodalom felmérésében nem csak a
bécsi Generalquartiermeisterstab alárendeltségében levő – fentebb említett –
intézmények vettek részt. A Milánói Hercegség 1535 óta a Habsburg Birodalomhoz
tartozott, kivéve az 1797-1814-ig tartó időszakot, amikor Napóleon önálló
köztársaságot, majd királyságot hozott létre a területén. A francia uralom
alatt Milánóban a katonai hatóságok Napóleon rendeletére a francia „Dépot de
2. 1. A bécsi Militärgeographisches
Institut
Mint elődintézményeit, a
Generalquartiermeisterstab közvetlen alárendeltségébe tartozó
Militärgeographisches Institut-ot is a Hofkriegsrat alá rendelték. 1840. május
1-jén az intézmény Anton Campana vezérőrnagy irányításával 8 osztályt foglalt
magában, amelyek a következők:
1. Igazgatóság
(Direction, 12 fő);
2. Topográfiai
Rajzoló Osztály (Topographische-Zeichnungskanzlei, 14 fő), amely a rézmetszést
és kőnyomást készítette elő;
3. Litográfiai
Osztály (Lithographen, 17 fő);
4. Rézmetsző
Osztály (Kupferstecherei, 18 fő);
5. Nyomdai
Osztály (Pressen, 22 fő);
6. Katonai
Háromszögelő Osztály (Militärtriangulierung und Calcul-Bureau, 7 fő);
7. Katonai
Rajzoló Osztály (Militärische Zeichnungskanzlei, 13 fő) – mely a kataszteri
térképek kicsinyítését végezte a felmérők számára, továbbá felmérő tiszteket
képezett ki. Néhány felmérési szelvényen felmérőként is ez az osztály szerepel,
valamint a szelvényeken szereplő nevek megírását is gyakran végezte;
8. Katonai
Térképező Osztály (Militär-Mappierungs-Abteilung, 23 fő) 4.
Az összlétszám 126 fő volt. 1840.
november 23-án rendeletben határozták meg az intézmény feladatait, új
szervezeti felépítését. A fő feladatok között a csillagászati, geodéziai
mérések végzése és a katonai országfelmérés (topográfiai felmérés) szerepelt,
illetve ezek alapján, a kor katonai, közigazgatási, tudományos igényeit
figyelembe véve, nyomtatott térképek kiadása (rézmetszés, kőnyomás útján), a
terep változásainak állandó nyilvántartása, majd azok ábrázolása a térképek új
kiadásainál. A feladatokat a fent bemutatott szervezeti formában végezték (1-7.
osztály), azzal a módosítással, hogy külön Katonai Térképező Osztály valójában
nem volt: a felmérők, akik ebbe a testületbe tartoztak, az úgynevezett „téli
munkára” nem tértek vissza Bécsbe, hanem a mindenkori munkaterületükön levő
kaszárnyákban maradtak.
A bécsi Militärgeographisches
Institut vezetői a II. katonai felmérés ideje alatt a következők voltak:
2. sz. táblázat
Évszám Intézetigazgató Rangfokozat
1840-1841 Anton Campana von Splügenberg vezérőrnagy
1841-1853 Joseph von Skribanek ezredes
majd altábornagy
1853-1872 August von Fligely ezredes
majd altábornagy
Évszám Igazgatóhelyettesek Rangfokozat
1847 Joseph
Aulich ezredes
1848 Franz
von Mayern ezredes
1848 Baron
Franz von Gorizutti ezredes
1849-1853 Wilhelm Hoffmann ezredes
1853-1858 Betöltetlen
1858-1860 Julius Manger von Kirschberg alezredes
1860
(rövid ideig) Johann Dobner von Dobenau ezredes
Évszám A Katonai Háromszögelő Osztály vezetői Rangfokozat
1839-1842 Alois Hawliczek5 alezredes,
majd vezérőrnagy
1842-1859 Jakob Marieni6 őrnagy,
majd vezérőrnagy
1860 Eduard
Pechmann von Maahsen alezredes, majd
altábornagy
1860-1861 Ignaz Edler von Rueber Alezredes,
majd ezredes
1861-1879 Johann Ritter von Ganahl őrnagy,
majd ezredes
A bécsi Militärgeographisches
Institut alapfeladatai közé tartozott az 1:144.000 méretarányú részletes
térképek előállítása is, amely – mivel a kéziratos felmérési szelvények a saját
korukban titkosnak minősültek – valójában a felmérés elsődleges célja volt. Az
Intézetben e feladatra kevés ember jutott: 1848-ig, mintegy 40 évvel a felmérés
kezdete után, még csak a Birodalom területének közel 1/3-ára készült el a
részletes térkép. A kiadás meggyorsítása érdekében 1851. január 6-án Ferenc
József császár jóváhagyta a Militärgeographisches Institut alárendeltségében a
Hadmérnöki-Földrajzi Testület (Militär-Ingenieur-Geographen-Corps)
felállítását, mintegy 50 fővel. Az új testület feladata az 1:28.800 felmérés
befejezése, a részletes (1:144.000) és az általános (1:288.000) térkép hiányzó
sorozatainak előállítása volt a Birodalom területére. Békeidőben azokat a
tiszteket vezényelték ide, akik megfelelő tudományos ismeretekkel rendelkeztek,
egyaránt értettek a terepi és irodai munkához. Feladatuk a geodéziai,
csillagászati mérések végzése, a terepfelmérés, továbbá topográfiai és
statisztikai adatok gyűjtése volt. A főbb munkálatok elvégzése után a
testületet 1861. január 1-jén megszüntették, tagjait a Militärgeographisches
Institut egyéb részlegeibe osztották be.
3. A felmérések ideje és kiterjedési
területe
Az I. Ferenc császár által az Osztrák
Birodalom területére 1806-ban elrendelt országfelméréskor az I. katonai
felmérés területéhez képest több változás történt, sőt magának a felmérésnek az
ideje alatt is módosultak a Birodalom tartományai, országai. A tanulmányban az
adott terület felmérésének idején érvényben levő kiterjedést és elnevezést
használjuk, feltüntetve a későbbi (esetleg korábbi) megnevezéseket is.
Bár a II. katonai felmérés, hasonlóan
az I. katonai felméréshez, országonként, tartományonként történt, ezek nem
esnek egyben az I. katonai felmérés idején végbement felmérések területével.
Közösen került sor pl. Szilézia és Morvaország, Alsó- és Felső-Ausztria,
Galícia és Bukovina felmérésére. Történelmi Magyarország területére három
önálló felmérés esett:
– a
Magyar Királyság felmérésére a Temesi Bánsággal és a Bánsági Határőrvidékkel
együtt került sor;
– az
Erdélyi Fejedelemség felmérése (nem fejeződött be);
–
Horvátország, Szlavónia és a Horvát-Szlavón Határőrvidék felmérésére közösen
került sor, szemben az I katonai felmérés 6 kisebb, önálló felmérésével.
Horvátország területéből kivált a
Magyar Tengerpart területe Fiuméval, amelyet I. Ferenc császár 1822-ben
Magyarországhoz csatolt, ezt a területet a Küstenland (Tengerpart) felmérésén
belül térképezték, tehát nem önállóan. Új területek is térképezésre kerültek az
I. katonai felméréshez képest: Tirol (amely ott elmaradt), Dalmácia és az
Észak-Olasz tartományok, Salzburg. Az Osztrák Németalföld ekkor már nem
tartozott a Birodalomhoz, így nem került felmérésre.
Az 1:28.800 méretarányú felmérési
szelvények kétféle méretben készültek Az úgynevezett „régi” szelvények fekvő
téglalap alakúak, nagyságuk 24x16 hüvelyk, azaz 63,2x42,1 cm és a valóságban
2,4x1,6 mérföld, azaz 18,2x12,1 km területet fednek, az „újak” négyzet alakúak,
méretük 20x20 hüvelyk, azaz 52,7x52,7 cm és a valóságban 2x2 mérföld, azaz 15,2x15,2
km területet fednek. A kétféle szelvény által fedett területek közti különbség
nem túl nagy, a négyzet alakú szelvények mintegy 11 km˛ nagyobb területet
fednek.
A felmérések időbeli sorrendjét
1869-ig a Birodalom országaiban és tartományaiban a következő táblázat
tartalmazza, a kétféle szelvényméretre különválasztva, feltüntetve az egyes
felmérések területét, a felmérés idejét, a felmérési szelvények számát,
valamint eredeti fellelési helyükön, a bécsi Kriegsarchiv (Hadilevéltár)
térképtárában a leltári számukat. Ha a térképek másolatban a Hadtörténeti
Térképtár gyűjteményében is megtalálhatók, az is feltüntetésre kerül a
lábjegyzetben.
Az Osztrák Birodalom területére
összesen 2090 „régi” (beleszámítva az
1869-1873 között felmért erdélyi szelvényeket, nem tartalmazza viszont a
korábbi, Erdély területére eső rész-felméréseket) szelvény készült.
Szelvényméret: 20 x 20 hüvelyk
Az Osztrák Birodalom területére
összesen 1541 „új” szelvény készült, vagyis a „régi” szelvényekkel együtt
összesen 3631 szelvény, ebből történelmi Magyarország területére 1405 „régi” és
224 „új” szelvény esik, valamint a Tengerpart felméréséből a Magyar Tengerpart
területét mintegy 28 szelvény ábrázolja.
4. A felmérések alapja
Az 1807-ben megindult munkálatok
részint geodéziai alapmérések, részint a meglévő kataszteri felmérések
felhasználásával folytak.
4. 1. Geodéziai alapok
Míg az I. katonai felmérésnél
túlnyomóan mérőasztalt használtak és grafikus háromszögeléssel dolgoztak, a II.
katonai felmérés elrendelésekor, 1806-ban, külön szervezetet hoztak létre a
háromszögelési munkák elvégzésére. A Háromszögelő Osztály
(Astronomisch-trigonometrisches Departement) Richter ezredes vezetésével
alakult meg a Generalquartiermeisterstab alárendeltségében. Az Osztrák
Birodalom első háromszögelését (1806-1842) a Liesganing-féle bécsújhelyi
alapvonalból kiindulva27 kezdték meg. Az alapvonalmérések mellett fő- és
mellékháromszögelési láncolatot hoztak létre, amelyek fontos pontjait
csillagászatilag is meghatározták. Bár a napóleoni háborúk a munkát félbeszakították,
az első háromszögelés 1829-ig a Birodalom nyugati részétől a budai délkörig,
valamint a Kárpátok mentén Erdély határáig jutott el. Tovább folytatták az
Észak-Itália területén 1798-ban megkezdett háromszögeléseket is.
Az 1839-ben megalakult bécsi
Militärgeographisches Institut Háromszögelő Osztálya
(Triangulierungs-Calcul-Bureau) tovább folytatta a háromszögelést a Birodalom
területén, tovább fejlesztette az elsőrendű háromszögelési hálózatot,
alapvonalakat mértek28. Ezzel párhuzamosan csillagászati méréseket is végezték,
a csillagvizsgálók koordinátáit29 beillesztették a Birodalom háromszögelési
hálózatába és segítségükkel további hosszúságkülönbség-méréseket végeztek. A
Birodalom második háromszögelését, amely az elsőnél pontosabb volt, 1848-1862-ig
hajtották végre.
A térképező tisztek tehát immár
egységes felsőrendű hálózatra támaszkodhattak, amelyet a terepen grafikus
mérőasztal-felvételek alkalmazásával tovább sűrítettek. E műveletekhez
dioptra-vonalzót, majd 1818-tól „messzelátó vonalzót” (Perspektiv-Li-neal)
használtak, ez utóbbi a távcsöves vonalzó (Kippregel) előfutára volt.
Az első magasságmérő eszközt, amely
lehetővé tette a domborzati viszonyok pontosabb ábrázolását, csak 1860-ban
készítették,30 így, mivel a II. felmérés hamarosan befejeződött, a benne rejlő
lehetőségeket alig használhatták ki.
4. 2. Kataszteri alapok
A II. József által 1785-ben
„adószabályozási” céllal elrendelt gazdasági felmérések nem érték el céljukat:
II. Lipót, II. József testvére és utóda már 1791-ben hatályon kívül helyeztette
a rendeletet; az elkészült szelvények nagy részét megsemmisítették. 1810-ben I.
Ferenc császár rendelte el újra egy adózási célokat szolgáló felmérés
tervezetének kidolgozását, amelyet aztán 1817. december 13-án hagyott jóvá, s
egyben az osztrák örökös tartományokban „állandó kataszter” létrehozására adott
utasítást. A munkálatokat Alsó-Ausztriában kezdték és 1861-ben Tirolban
fejezték be. A kataszteri felmérést a szintén 1817-1861-ig végzett elsőrendű
kataszteri háromszögelés előzte meg. A felmérés során a Cassini-féle
vetületet31 alkalmazták, de nem következetesen, ezért szoktak „vetület nélküli
rendszerről” is beszélni. Kiküszöbölésére az egész Birodalom területén 10
vetületi kezdőpontot határoztak meg. Egyes területeken a II. katonai felmérés
is átvette e kataszteri vetület kezdőpontjait.
Magyarországon 1849. október 20-án
rendelték el az „állandó kataszter” létrehozását, a háromszögelés 1853-ban
indult meg a Dunántúlon, a már előbb említett, a General-quartiermeisterstab
alárendeltségébe tartozó Háromszögelő Osztály mérési eredményeinek
felhasználásával. Magát a felmérést 1856-ban szintén a Dunántúlon kezdték meg
és 1866-ig az ország területének csupán 26,4 %-át mérték fel32, így a II.
katonai felmérés zömében megelőzte a kataszterit, vagyis nem támaszkodhatott
arra. A kataszteri felmérést Magyarország területén inkább majd a III. katonai
felmérés használhatta alapanyagként (1880-ra az ország mintegy fele került
kataszteri felmérésre).
5. A II. katonai felmérés vetülete és
szelvényezése
A II. katonai felmérés
szelvényezését, az un. derékszögű szelvényezést a Habsburg Birodalom területére
(illetve az aktuális katonai-politikai várakozásoknak megfelelő területre), a
kataszteri felméréseknél is alkamazott Cassini-féle vetülethez33 alakították
ki.
A Cassini-féle vetület kezdőpontjául
a bécsi Stephansturm-pontot határozták meg, mely a központi kezdőszelvény
geometriai középpontjában helyezkedett el. Az 1:28.800 méretarányú felmérési
szelvények esetében az I. katonai felmérésnél alkalmazott szelvényméretet
vették alapul, a Birodalom területét ennek a szelvényméretnek megfelelő
hálózattal borították (a fent említett kezdőszelvénytől kiindulva). A
szelvényhálózat nyugati határa Innsbruck földrajzi hosszúsága volt (a bécsi
középmeridiánnal párhuzamosan), az északi szegélyvonalat pedig (a bécsi
kezdőharántkörrel párhuzamosan) Varsó földrajzi szélességétől valamivel
északabbra helyezték el. A szelvényjelölés is ennek megfelelően alakult: a
függőleges oszlopokat római számokkal jelölték nyugatról keletre: I- LVII-ig, a
vízszintes sorokat pedig arab számokkal: 1-76 (a jelölés hasonló a Magyar
Királyságnál az I. katonai felmérés idején alkalmazotthoz, de míg ott az
oszlopokon belül történt a sorszámozás, itt már egységes sorokról
beszélhetünk). A tervezett szelvényezés és szelvényjelölés alkalmazása azonban
a II. katonai felmérés végrehajtása során nem volt következetes és csak a
Birodalom következő országaira, tartományaira vonatkozott: Magyar Királyság,
Vorarlberg, Tirol, Salzburg, Alsó- és Felső-Ausztria. (2. sz. melléklet) Ennek
oka abban rejlik, hogy a Cassini-féle vetület torzulásának csökkentése
érdekében további vetületi kezdőpontokat hoztak létre, és ezekhez külön
derékszögű szelvényezést és szelvényjelölést alakítottak ki. Ezen önálló
rendszereknél a szelvényhálózatot a kataszteri mérföldhálózattal párhuzamosan,
vagyis annak vetületi iránya szerint helyezték el. A kataszteri szelvények
kezdőpontja azonban nem a szelvény közepére, hanem a sarkára esik. A
szelvénysorokat a térképezett terület északi szegélyétől kezdve, az oszlopokat
viszont a térképezési rendszer kezdőpontján áthaladó meridiántól kezdődően két
irányba – nyugat és kelet felé haladva számozták; az oszlop előtt a W. (West)
illetve az O. (Ost) megkülönböztető jelölést használták. Ezt a típusú
szelvényezést és szelvényjelölést a következő országok, tartományok esetében
alkalmazták: Lombardia, Velence, Parma, Modena; Erdélyi Nagyfejedelemség;
Horvátország, Szlavónia, Horvát-Szlavón Határőrvidék; Morvaország, Szilézia;
Dalmácia; Csehország; Galícia, Bukovina; Stájerország; Illíria (Karintia,
Krajna) és a Tengermellék (Görz, Isztria, Trieszt, Magyar Tengerpart). (2. sz.
melléklet)
A II. katonai felmérés során az alább
következő vetületi kezdőpontok szerint végezték a méréseket, feltüntetve azt
is, hogy az adott vetületi kezdőpontot melyik ország, tartomány felmérésénél
alkalmazták. (2. sz. melléklet)
a „Birodalmi” szelvényezés
kezdőpontja:
– bécsi Stephansturm-központú
vetület, ahol a szelvényhálózat nyugati határa Innsbruck földrajzi hosszúsága
volt, az északi határ Varsó földrajzi szélességétől valamivel északabbra
helyezkedett el (1)34:
A Magyar Királyság, Vorarlberg,
Tirol, Salzburg, Alsó- és Felső-Ausztria területén alkalmazták.
kataszteri kezdőpontok
– Az Osztrák Birodalomhoz tartozó
Észak-Olasz tartományok - Lombardia, Velence, Parma, Modena (2) – külön
vetületi központ (K)35
– Vízakna (háromszögelési ponton
áthaladó meridián) - Nagyszeben [Hermannstadt] mellett (3):
Az Erdélyi Nagyfejedelemség területén alkalmazták.
– Ivanicsi zárdatorony (Sziszek-től
É-ra, 4):
Horvátország, Szlavónia,
Horvát-Szlavón Határőrvidék felmérésénél alkalmazták (K).
– Stephansturm (Bécs, 5), de a
szelvényezés kiindulópontja nem az innsbrucki kezdőmeridián:
Morvaország, Szilézia, Dalmácia
területén alkalmazták (K).
– Gusterberg (Kremsmünster mellett,
6):
Csehország területén alkalmazták (K).
– Löwenburg (Sandberg, Lemberg
mellett, 7):
Galícia, Bukovina felmérésénél
alkalmazták (K).
– Schöckel (Graz-tól északra, 8):
Stájerország felmérésénél alkalmazták
(K).
– Krim Berg (Ljubljanától [Laibach]
D-re, háromszögelési ponton átmenő meridián, 9):
Illíria (Karintia, Krajna) és a
Tengermellék (Görz, Isztria, Trieszt, Magyar Tengerpart – Fiume és környéke)
felmérésénél alkalmazták (K).
A II. katonai felmérés ideje alatt
történelmi Magyarország felmérése sem volt egységes: külön került felmérésre a
Magyar Királyság (a Temesi-Bánsággal és a Bánsági Határőrvidékkel együtt), az
Erdélyi Fejedelemség, valamint Horvátország, Szlavónia és a Horvát-Szlavón
Katonai Határőrvidékek területe. Ezek szelvényezéséről részletesebben a 7.
fejezetben lesz szó.
6. A II. katonai felmérés
jelmagyarázata
Míg az I. katonai felmérés
magyarországi szelvényeihez nem volt egységes jelkulcs, a II. katonai
felméréshez a Generalquartiermeisterstab 1827-ben egységes jelkulcs használatát
rendelte el, amely a továbbiakban irányadó lett a terep ábrázolásánál. A
jelkulcs nyomtatásban csak később jelent meg36, egyaránt tartalmazza a
kéziratos felmérési szelvények és a levezetett térképművek jeleit. (3. sz. melléklet)
6. 1. A felmérési szelvények
jelkulcsa
6. 1. 1. Írásmód
A II. katonai felmérés szelvényein a
névírás külön műfajjá nőtte ki magát. A másolati szelvényeken a térkép jobb
oldalán legalul külön szerepel a névírók (Beschreiben) neve, akik legtöbbször
kadétiskolások voltak. Egy-egy nevesebb névíró több szelvény névrajzát is
elkészítette. A település- és egyéb neveket folyóírással írták, gyakran több
nyelven. A felmérési szelvények másolati példányainál a térkép jobb oldali
keretében kigyűjtve is szerepelnek a településnevek, megyék, járások szerint
csoportosítva, abc sorrendben, ami megkönnyíti települések keresését (a
domborzatábrázolás miatt a szelvényeken a nevek gyakran nehezen olvashatók). A
rövidítések is több nyelvűek (magyar, német, cseh, olasz, stb.) és a jelkulcs
alapján azonosíthatók.
6. 1. 2. Jelek csoportosítása
A nyomtatott jelkulcs fekete-fehér
kiadásban jelent meg, a színeket leírással pontosították. A felmérési
szelvényeken 223 „normál” és 21 „hadi” jelet alkalmaztak. A normál jelek nincsenek
külön csoportosítva. (3. sz. melléklet)
1-től 88-ig a pontszerű jelek
szerepelnek: háromszögelési pont (piros), templomok, épületek, temetők,
vasútállomások, malmok, kikötők, bányák, különböző ásványok lelőhelyei,
határjelek. Általános szabály volt, hogy a kőépületeket piros, az egyéb
anyagból épülteket fekete színnel jelölték.
89-től 198-ig az úgynevezett vonalas
jelek következnek: határok, utak. Az első- és másodrendű főutak kontúrja
sötétpiros, kitöltése halványpiros; az országutak, karbantartott kocsiutak
kontúrja sötétpiros, kitöltése barna; a szekér-, öszvér- és gyalogutakat sárga
vonal, a facsúsztatásra használt utakat fekete kontúron belül sárga színezés
jelzi. A vasutak is feltüntetésre kerültek – ha a szelvények előbb elkészültek,
mint a vasút, utólag rajzolták be őket és megkülönböztették az egyvágányú,
kétvágányú, illetve tervezett vonalakat (egyvágányú: vékony kék vonal,
kétvágányú: két vékony kék vonal, tervezett: két párhuzamos szaggatott vonal,
általában piros, néhány szelvényen kék); a lóvasutakat egy szaggatott kék
vonallal jelölték. A hidak színe: vashídé, lánchídé kék, kőhídé piros. A
kompokat, gázlókat, gátakat szintén feltüntették, a kőgátakat pirossal
színezték, a vízfolyások színezésére forrás, patak esetén egyszerű kék színt
alkalmaztak, a folyók partvonala sötétkék, világosabb kékkel kitöltve; a tavak,
mocsarak színezése ugyancsak kék, a falaké (kőfalaké) piros.
199-től 223-ig a felületi jelek
sorakoznak. A különböző formájú jeleket színezéssel kombinálták, a homokot
pirosas-sárga, a lápot sötétkék szélű sárgászöld, a mocsarakat feketével
vonalkázott sárgászöld, a réteket, bozótosokat sárgászöld, az erdőket,
cserjéseket szürke, a legelőket, pusztákat kékeszöld, a szőlőket sárgás-piros,
a kerteket sötét kékeszöld színezéssel érzékeltették.
224-től 245-ig az ún. „katonai” jelek
állnak (sánc, üteg, tüzérség, ágyúpark, akadály, erőd, stb.).
6. 1. 3. Domborzatábrázolás
A felmérés kezdetekor a
domborzatábrázolás lendületcsíkozással történt, amely a lej-tők meredekségét
kifejezi ugyan, de nem metrikus. A magasabb hegységekben, a nehezen
hozzáférhető karsztvidékeken (az I. katonai felméréséhez hasonlóan) gyakori
volt a szemmértékkel „ŕ la vue” történő felvétel. 1827-től, némi módosítással,
a Lehmann-féle37 geometriai csíkozást alkalmazták (lejtő- ill. pillacsíkozás).
Lehmann merőleges megvilágítást vett alapul, így minél meredekebb a lejtő,
annál sötétebb az ábrázolás, vagyis vastagabb a fekete csík és vékonyabb a
fehér. Lehmann eredetileg a lejtők ábrázolásához a fekete és a fehér
részesedését 0°-45°-ig 5 fokonként arányosan osztotta el. Az Osztrák Birodalom
területére azt a változtatást vezették be, hogy a magashegységek ábrázolásához
a skálát a 45°-nál meredekebb lejtőkre is kiszélesítették. A lejtőszögeket
lejtésmérő alkalmazásával állapították meg és az értékeket Lehmann táblázata segítségével
ábrázolták38.
Az 1833-ban megkezdett trigonometriai
magasságmérések, alapponthálózat hiányában, nem azonos szintre vonatkoztak, így
a domborzatot továbbra is csak relatív értelemben tudták ábrázolni. A kevés
rendelkezésre álló magassági pontot, amelyet grafikus mérőasztal felvétellel
nyertek, részletpontok mérésével sűrítették (iránymetszéssel, dioptrával,
távcsöves vonalzóval). A feltüntetett magasságokat bécsi ölben adták meg.
6. 2. A levezetett térképek jelkulcsa
Nyomtatott térképekről lévén szó a
II. katonai felmérésnél a névírás egységesebb, mint az I. katonai felmérés
esetében. A részletes (1:144.000 méretarányú) térképekhez tartozó jelkulcs 105
jelet tartalmaz, és mivel e térképek egyszínű rézmetszetként jelentek meg, a
színeknek nincs megkülönböztető szerepük. Az általános (1:288.000 méretarányú)
térképek jelkulcsa 73 jelet tartalmaz. Mindkét térképmű domborzatábrázolása
csíkozásos, természetesen az egyre kisebb méretaránynak megfelelően egyre
kevésbé részletes. (3. sz. melléklet)
7. Felmérési szelvények a történelmi
Magyarország területén
Történelmi Magyarország területén
három önálló felmérés történt: a Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség,
valamint Horvátország, Szlavónia, és a Horvát-Szlavón Határőrvidékek felmérései
1:28.800 méretarányban. A szintén Magyarország részét képező Magyar Tengerpart,
Fiume és tágabb környéke, nem került önálló felmérésre, hanem a Tengermellék
(Küstenland) felmérésének részét képezte (ld. 3. sz. táblázat). A színes,
kéziratos, saját korukban titkos szelvények egy eredeti és egy másolati (Copie)
példányban készültek. Sokszorosításukat nem tervezték, a Birodalomról készülő
részletes térképek (1:144.000 méretarányú) alapanyagául szolgáltak. A
szelvényméret a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területén
megegyezik az I. katonai felmérésével, fekvő téglalap alakú, nagyságuk 24x16
bécsi hüvelyk (63,2x42,1 cm). A Magyar Tengerpart, Horvátország, Szlavónia,
valamint a Horvát-Szlavón Határőrvidék szelvényei négyzet alakúak, méretük
20x20 hüvelyk (52,7x52,7 cm).
7. 1. A Magyar Királyság felmérési
szelvényei
A Magyar Királyság felmérése (a
Temesi Bánsággal és a Bánsági Határőrvidékkel együtt)39 1819-1869 között folyt,
többszöri megszakítással, a területet 1112 szelvény fedi. A felmérés címe:
Aufnahmskarte des Königreiches Ungarn (a Magyar Királyság felmérési térképe)40.
A hosszan elhúzódó felmérést 42 tiszt
irányításával (4/c. sz. melléklet) több száz tiszt végezte. A felmérés az
ország ÉNY-i részén indult, itt mintegy harminc szelvény található pontos
évszám nélkül, de minden bizonnyal a felmérés kezdeti időszakából, erre a
szelvények kiviteléből és a helyenként feltüntetett felmérést irányító tiszt
személyéből lehet következtetni. Az első évszámmal ellátott szelvények 1819-ből
valók (22 db) a Felvidék északi részéről, itt folytatódott a munka a húszas
években, 1820-1830 között 121 szelvény felmérésére került sor, mindössze 3
felmérést irányító irányításával. 1837-ig szüneteltek a felmérő munkák,
1837-1847 között 167 szelvény készült el 6 tiszt irányításával, a munkák az
ország nyugati részén folytak, majd az 1848-1849-es Forradalom és Szabadságharc
idején ismét szünetelt a felmérés, csak 1852-ben indult újra. 1856-ig még
viszonylag lassabb ütemben, évi 2 felmérést irányító irányításával 78 szelvény
készült el, 1857-től nagyban megnőtt az évente felmérésre kerülő szelvények
száma, 1866-ig több, mint 650 szelvény készült el, vagyis az összes szelvény
60%-a, évente több, 6-10 felmérést vezető irányításával. (4/a. sz. melléklet) A
munkák felgyorsításában nagy szerepe volt az 1851-ben felállított
Militär-Ingenieur-Geographen-Corps-nak (ld. 2. 1. fejezet).
A II. katonai felmérés szelvényezése,
szelvényjelölése a következő: a vetületi kezdőpont (a bécsi Stephansturm) a
kezdő központi szelvény geometriai középpontja. A szelvényhálózat nyugati
határa Innsbruck földrajzi hosszúsága, innen kezdődik az oszlopok (Colonne)
számozása római számmal I-től LVII-ig. A sorok (Sectio) számozása a Varsó
földrajzi szélességétől valamivel északabbra elhelyezett szelvényezési határtól
kezdődően északról dél felé, arab számmal 1-től 77-ig történik. A vetületi
kezdőpont – a bécsi Stephansturm – a XXI. oszlop 44. sorában található. A
Magyar Királyság területe a XIX. és LVII. oszlop, illetve a 31. és 76. sor közé
esik. (4/a, b. sz. melléklet) Az eredeti sorozat kivitele hasonló az I.
felmérés „Copie” változatához, vagyis fent és jobb oldalt szélesebb keret
határolja. A fenti keret felett, középen
gyakran a „Brouillon” megnevezést találjuk, ami arra utal, hogy ez az eredeti
felmérési szelvény, magában a keretben a bal felső sarokban megadták a
csatlakozó szelvény számát, mellette történik az ország, terület ill. a megye megnevezése
(pl. Königreich Ungarn, District: Oedenburg, Comitat: Somogy), középen a
szelvény megnevezése (Sectio Nro 57, Colonne Nro XXVI), majd a grafikus
aránymérték (egy fél osztrák mérföld, 5000 Schritte [lépés] vagy 2000 Klafter
[bécsi öl]) következik. A jobb oldalon levő keretben kigyűjtötték a
településeket megyék szerint, feltüntetve a házak, istállók, valamint a
beszállásolható emberek és lovak számát. A gazdasági létesítmények (malmok) is
feltüntetésre kerültek. Alatta a felmérést irányító tiszt neve, rangfokozata,
ezrede, a felmérés éve (kigyűjtve ld. 4/c. sz. melléklet), a felmérő és
rajzoló, valamint a névírást végző tisztek neve, rangfokozata, ezrede. A
színes, kéziratos szelvények „Copie” változata hasonló kivitelű, itt a
szelvények közepén fent a „Copie” megnevezés található, a szelvények
megnevezésénél a sorokat is római számmal jelölték (hasonlóan, mint az I.
felmérésnél), a többi kereten kívüli adat megegyezik a „Brouillon”
változatéval.
Bár a II. katonai felmérés idején a
Bánsági Határőrvidék nem tartozott közvetlen Magyarországhoz, a felmérésre
mégis együttesen került sor, a szelvényeken feltüntetve a Königreich Ungarn
felirat mellett „K. K. Militär-Grenze” megírást, valamint az ott állomásozó
ezredeket is: pl. Roman-banater Grenz-Regiment No. 13 (13-as Oláh bánsági
Határezred) és Deutsch-banater Grenz-Regiment (Német bánsági Határezred).
7. 2. Az Erdélyi Nagyfejedelemség
felmérési szelvényei
Az Erdélyi Nagyfejedelemség felmérése
1853-ban kezdődött, 1870-ig 49 szelvény készült el a DNY-i részről. Címe:
Originalaufnahme des südlichen Teiles von Siebenbürgen 1853-1870 (Erdély déli
részeinek felmérése)41. 1853-1870 között ÉNY-Erdély területén 18 szelvény
felmérése történt meg42. (5/a. sz. melléklet) A színes, kéziratos szelvények
beosztása, számozása megegyezik a később Erdély egész területére elkészült
felmérési szelvényekével, a szelvények kivitele hasonló a II. katonai felmérés
többi szelvényéhez.
A II. katonai felmérést 1869-ben
abbahagyták, így az 1869-1873-ig felmért többi erdélyi szelvény idejét tekintve
már a III. felméréshez tartozik. A munkák a II. katonai felmérés méretarányában
és szelvényezésében folytak, a domborzatábrázolás azonban már jelzi az
átmenetet. Jóval több magassági pont szerepel magassági értékekkel, valamint
először találkozhatunk a szintvonalak megjelenésével. A csíkozásos
domborzatábrázolás és a magassági értékek alapján rajzolták meg a
szintvonalakat – 20 méteres alapszintvonalak, a III. felméréshez hasonlóan. Az
1869-1873 között elkészült felmérési szelvények alapján (amelyek magukba
foglalták a már említett ÉNY- és DNY-Erdély területén folyt rész-felméréseket)
1885 után reambulálás (helyszíni helyesbítés) útján készültek el az 1:25.000
méretarányú szelvények a III. katonai felmérés poliéder rendszerében, szelvényezésében.
Az Erdélyi Nagyfejedelemség területét
összesen 294 db 1:28.800 méretarányú szelvény fedi. Az önálló derékszögű
szelvényezés vetületi kezdőpontja a Vízaknától DK-re levő csillagászati
obszervatórium (Nagyszeben [Hermannstadt]-tól ÉNY-ra), amely a kezdő szelvény
ÉNY-i sarkára esik, s az ezen a ponton áthaladó meridiánvonaltól kezdődően
keletre és nyugatra számozták az oszlopokat növekvő római számokkal, W. (West,
nyugat) ill. O. (Ost, kelet) jelöléssel. A sorokat a térképezett terület északi
szélétől kezdődően arab számokkal (1-24) jelölték. (5/b. sz. melléklet)
Megfigyelhetjük, hogy a felmérés kezdeti időszakában a már fent említett két
részfelmérést dolgozták át (1869-1870), majd DK felé, végül ÉK felé folytatták
a munkát 1873-ig.
A felmérés teljes anyagának címe:
Photographische Kopien der Militär-Aufnahms-Sectionen von Siebenbürgen (Erdély
katonai felmérésének fotokópiái 1869-1873 között). A színes, eredeti kéziratos
szelvények feltehetően a II. világháborúban, a bécsi Kartographisches Institut
gyűjteményéből (a Militärgeographisches Institut jogutódja) elvesztek, csak a
róluk készült fotolitográfiai másolatok (egy színben) maradtak fenn a bécsi
Kriegsarchiv gyűjteményében.
7. 3. Horvátország, Szlavónia és a
Horvát-Szlavón Határőrvidékek felmérési szelvényei
A felmérés 1865-1869 között ment
végbe, 224 szelvény. A szelvények négyzet alakúak, nagyságuk 20x20 bécsi
hüvelyk (52,7x52,7 cm), amelyek a természetben 2x2 mérföld (15,2x15,2 km)
területet fednek44.
A szelvényezés, szelvényjelölés a
következő: a vetületi kezdőpont az ivanicsi zárdatorony volt (egyben a
kataszteri felmérés kezdőpontja is), amely a kezdőszelvény ÉNY-i
szelvénysarkára esik. A szelvényhálózat határoló vonalai egybeesnek a
kataszteri mérföldhálózattal. A szelvényjelölésnél az oszlopokat a kezdőpont
meridiánjától kezdődően két irányba – nyugatra és keletre – növekvő (római)
számozással látták el, W. illetve O. megkülönböztető jelöléssel. A sorokat a
térképezett terület északi határától kezdve arab számokkal jelölték. (6. sz.
melléklet)
7. 4. A Magyar Tengerpart felmérési
szelvényei
Fiume és tágabb környékét 1822-ben I.
Ferenc Magyarországhoz csatolta, felmérésére 1821-1824 között került sor Görz,
Isztria és Trieszt és környékével, vagyis az Adriai-tenger mellékének
(Küstenland) felmérésén belül, összesen 76 szelvényen, ebből 28 ábrázolja a
Magyar Tengerpartot, a hozzá tartozó szigetekkel együtt. A szelvények,
hasonlóan a horvátországi szelvényekéhez (ld. 7. 3. fejezet) négyzet alakúak.
A szelvényezés, szelvényjelölés a
következő: a vetületi kezdőpont a Ljubljana-tól [Laibach] délre eső Krim Bergen
levő háromszögelési ponton átmenő meridián, (egyben a kataszteri felmérés
kezdőpontja is), amely a kezdőszelvény ÉNY-i szelvénysarkára esik. A
szelvényhálózat határoló vonalai egybeesnek a kataszteri mérföldhálózattal. A
szelvényjelölésnél az oszlopokat a kezdőpont meridiánjától kezdődően két
irányba – nyugatra és keletre – növekvő (római) számozással látták el, W.
illetve O. megkülönböztető jelöléssel. A sorokat a térképezett terület északi
határától kezdve arab számokkal jelölték.
8. A II. katonai felmérés levezetett
térképei
8. 1. A részletes térképek
(Spezialkarten)
Az I. katonai felmérés részletes
térképei különböző méretarányban készültek, a II. katonai felmérésnél már
egységesebb a részletes térképek méretaránya: általában az 1:144.000, az olasz
tartományok esetében 1:86.400 méretarányt alkalmazták. Az 1:28.800 méretarányú
felmérés célja valójában a részletes térképek előállítása volt, amelyek a II.
katonai felmérés (sőt az azt megelőző korszak) legrészletesebb nyomtatott
térképei voltak. Sokszorosításuk rézmetszet formájában történt.
8. 1. 1. Az 1:144.000 méretarányú
részletes térképek
A színes, kéziratos felmérési
szelvények 1/5-ére kicsinyítésével készültek, a méretarány: 1 hüvelyk : 2000
öl. Az az eredetileg kitűzött cél, hogy az egész Birodalom területére
kiterjedő, egységes térképművet hozzanak létre, nem valósult meg, a részletes
térképeket is országonként, tartományonként adták ki, az egyes felmérések
befejezése után, Cassini-féle vetületben, de a felmérési szelvényekhez
hasonlóan különböző vetületi kezdőpontokkal. A részletes térképek szelvényezése
összefüggést mutat a felmérési szelvényekével, de csak a „régi”
szelvényméretben készültekével. Az osztrák tartományok, Morvaország és Szilézia,
Csehország, valamint a Magyar Királyság területére az elkészült részletes
szelvények alakja fekvő téglalap, méretük 14,4x9,6 bécsi hüvelyk (37,8x25,3
cm), amely a természetben 7,2x4,8 mérföld (54,6x36,4 km) területet fed. Egy
részletes szelvény 9 (3 x 3) „régi” méretben készült felmérési szelvény
fedőterületét ábrázolja. Első ízben jelenik meg a nagyobb méretarányú térképek
szélén a földrajzi fokhálózat jelölése (az I. katonai felmérésnél csak az
1822-ben megjelent 1:864.000 méretarányú „Fallon” térkép tartalmazott földrajzi
fokhálózatot), a hosszúsági köröket Ferro-tól számozták (Greenwich-től nyugatra
17 39’ 37’’). A részletes szelvények jelölése független a felmérési
szelvényekétől és a különböző tartományok és országok területére vonatkozóan sem
egységes. Miután a felmérés időben nagyon elhúzódott, abbahagyásakor még nem
készült el a Magyar Királyságot, illetve a Horvátországot, ezen kívül Galíciát
és Bukovinát ábrázoló részletes térkép (az utóbbi három nem is készült el
soha). A különböző önálló térképművek érdekessége, hogy a határ menti
szelvényeket mindkét részletes térképnél kiadták, így ezek „duplum”-oknak
tekinthetők (a Magyar Királyság és Alsó-Felső Ausztria esetében pl. 6 ilyen
szelvény van).
Az Osztrák Birodalom területére (a
Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség részletes térképműveit kivéve,
amelyekről bővebben lesz szó) a kiadási évszám sorrendjében, 1:144.000-es
méretarányban a következő részletes térképek jelentek meg.
Zutz, J. – Müller, Andreas:
– Carte des Herzogthums Salzburg… (A
Salzburgi Hercegség térképe). [Wien], 1810. 15 csatlakozó térképszelvény,
egyenként 37,9x25,3 cm.45(A felmérés 1807-1808 között történt)
– Karte des Erz-Herzogthums
Oesterreich ob und unter- des Enns… (Az Osztrák Főhercegség – Alsó és Felső
Ausztria – térképe). Metszette: C. Stein. [Wien], 1821. 29 csatlakozó
térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9x25,3 cm.46(A felmérés
1809-1818 között történt)
– Karte der Gefürsteten Grafschaft
Tyrol nebst Vorarlberg und dem angrenzenden Souverainen Fürstenthum
Liechtenstein (A Tiroli Grófság, Vorarlberg és a Liechten-steini Hercegség
térképe). Metszette: C. Stein. [Wien], 1823. G. Q. St.47 24 csatlakozó
térképszelvény, egyenként 37,9x25,3 cm.48 (A felmérés 1816-1821 között történt)
– Karte des Königreichs Illyrien und
des Herzogthums Steyermark nebst dem Kö-niglich Ungarischen Litorale (Az Illir
Királyság – Karintia, Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, – és a Stájer Hercegség, valamint a Magyar
Királyság tengerpartjának térképe). G. Q. St. Wien, 1834. Metszette: C. Stein.
36 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9x25,3 cm.49 (A
felmérések 1821-1836 között történtek)
– Special Karte der Herzogthümer
Steiermark, Kärnten und Krain, der gefürsteten Grafschaft Görz und Gradisca...
(Stájerország, Karintia és Krajna, Görz és Gradiska részletes térképe).
Militärgeographische Institut, Wien, 1842. Rajz, metszés: Topographischen
Bureau des G. Q. St. 36 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény,
egyenként 37,9x25,3 cm.50 (A felmérések 1829-1836 között történtek)
– Special Karte der Markgrafschaft
Maehren mit den Antheilen des Herzogthums Schlesien (A Morva Őrgrófság és a
Sziléziai Hercegség részletes térképe). Militärgeographische Institut. Wien,
1844. 19 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9x25,3
cm.51 (A felmérés 1836-1842 között történt)
– Special-Karte des Koenigreiches
Boehmen (A Cseh Királyság részletes térképe). Militärgeographische Institut.
Wien, 1847-1860. 39 csatlakozó térképszelvény, egyenként: 37,9x25,3 cm.52 (A
felmérés 1842-1853 között történt)
– Special-Karte des Koenigreiches
Dalmatien (A Dalmát Királyság részletes térképe). Militärgeographische
Institut. Wien, 1861-1863. 22 csatlakozó térképszelvény, egyenként 37,9x25,3
cm.53 (A felmérés 1851-1854 között történt)
8. 1. 2. Az 1: 86.400 méretarányú
részletes térképek
A felmérési méretarány 1/3-ra
kicsinyítésével készültek az 1 hüvelyk : 1200 öl méretarányú részletes térképek
Lombardia, Velence, Parma, Modena területére, amelyek felmérésére 1818-1829
között került sor a milánói Katonai Földrajzi Intézet által. A térképek
szelvényezése e felmérési szelvényekével összefüggést nem mutat. A megjelent
térképek a következők:
– Carta topografica dei ducati di
Parma, Piacenza e Guastalla levata dietro misure trigonometriche negli anni
1821-1822… (A Parmai, Piacenzai és Guastallai Hercegség topográfiai térképe az
1821-1822 között zajló háromszögelési mérések felhasználásával). Instituto
Geografico Militare dell’ I. R. Stato Maggiore Generale Austriaco, Milano,
1828. 9 csatlakozó térképszelvény, egyenként 68x44 cm.54
– Carta topografica del Regno
Lombardo-Veneto… Topographische Karte des Lombardisch-Venetianischen
Koenigreichs… (A Lombard-Velencei Királyság topográfiai térképe). Istituto
Geografico Militare, K. K. G. Q. St., Milano, 1833. 42 csatlakozó
térképszelvény, egyenként 68x44 cm.55
– Carta topografica del Ducato di
Modena… (A Modenai Hercegség topográfiai térképe). Istituto Geografico
Militare. Vienna, 1842. 8 csatlakozó térképszelvény, egyenként 68x44 és 68x19
cm.56
8. 1. 3. Történelmi Magyarország
területére megjelent részletes térképek
Mint már említettük, a részletes
térképek is országonként, tartományonként jelentek meg, nem sokkal a felmérés
befejezése után. Történelmi Magyarország területének nagy részén a felmérésre
csak az 1860-as években került sor, sőt az Erdélyi Fejedelemség területének
nagy részére még akkor sem. Így a részletes térképek kiadása is késett, csak a
felmérés befejezése után került rá sor (1869-1881), vagyis valójában már a III.
katonai felmérés idején. Törekvés történt arra, hogy az 1:144.000 méretarányú
térképek egész történelmi Magyarország területére egységesen elkészüljenek,
ennek bizonyítéka, hogy a részletes térképek szelvényezését úgy alakították ki,
hogy teljes történelmi Magyarország területére kiterjeszthető legyen,
hozzáillesztve az erdélyi, Horvát-Szlavónia-i és a Horvát-Szlavón
Határőrvidékek (ez utóbbi felmérésnél még a szelvényméret is eltérő volt,
négyzet alakú) felmérési szelvényeinek szelvénybeosztását és jelölését. (7/a. sz.
melléklet) Ezen az áttekintőn láthatjuk, hogy történelmi Magyarország részletes
szelvényeinek szelvényjelölése oszlopok és sorok szerint történik, az oszlopok
jelölése A-R-ig, a soroké 1-17-ig, összesen 199 szelvényen. De ez csak tervezet
maradt, valójában a következő részletes térképművek készültek el:
– A Magyar Királyság (és Szlavónia,
Szlavón Határőrvidék) területéről készült térképmű címe: Spezialkarte des
Königreiches Ungarn. (A Magyar Királyság részletes térképe).57
Militärgeographisches Institut, Wien, 1869-1881. 141 szelvény (egy címlap) +
áttekintő térkép, egyszínű rézmetszet.
Az elkészült térképmű fedőterülete
délen túlnyúlik a Magyar Királyság területén, magába foglalja Szlavónia és a
Szlavón Határőrvidék területének nagy részét (ez a Magyar Királyság területéhez
képest + 5 elkészült 1:144.000 méretarányú szelvényt jelent). Horvátországról
és a Horvát Határőrvidékekről nem jelent meg az 1:144.000 méretarányú térkép,
ennek oka abban is kereshető, hogy 1873-1889-ig már a III. felmérés alapján az
1:75.000 méretarányú részletes térképeket adták ki, így az 1:144.000 méretarány
háttérbe szorult.
A Magyar Királyság területére
elkészült térképmű az előbb említett szelvényezésnek csak egy része, a B-P
oszlopok és az 1-16 sorok területére esik. (7/b. sz. melléklet) A
térképszelvények keretén a földrajzi fokhálózat található, perces beosztással
(hosszúsági körök Ferro-tól). A kereten kívül a bal felső sarokban találjuk a
szelvény jelölését (pl. D. 9.), középen a szelvény megnevezését (pl. Umgebungen
von Sümeg und Zala Egerszeg). Alul középen található az aránymérték (bécsi
ölben), a méretarány (1:144.00058) és a kiadás éve. A kereten kívül a
rézmetsző(k) neve szerepel. (1. térképmelléklet – az 1:144.000 méretarányú
térképsorozat egy mintaszelvénye: D. 9. Umgebungen von Sümeg und Zala Egerszeg)
– Az Erdélyi Fejedelemség területére
csak a II. katonai felmérés befejezését követően történt meg a teljes felmérés
(1869-1872), de már 1859-ben kiadták a részletes térképet, amely kivitelében,
méretében, fedőterületét tekintve nem egyezik a többi ország, tartomány
területére megjelent részletes térképpel. A cím ellenére e térképműnek csak egy
része alapult felmérésen (1853-1858 között zajlott Erdély déli részeinek
felmérése, 46 szelvényen): Administrativ Karte des Grossfürstenthums
Siebenbürgen nach der neuesten Landeseintheilung 185959 (Az Erdélyi
Nagyfejedelemség közigazgatási térképe az 1859-es új országfelmérés alapján).
Hermannstadt (Nagyszeben), 1861. 24 színes szelvény.
Az erdélyi részletes térképek, mint
említettük, nagyságukban, kivitelükben eltérnek az eddig bemutatottaktól, csak
részben készültek a felmérési szelvények alapján, mégis összefüggést mutatnak a
felmérési szelvények beosztásával. Egy részletes térképszelvény 20 (4x5)
felmérési szelvény területét öleli fel, fekvő téglalap alakú, mérete 20x16
hüvelyk (52,6x42,1 cm), amely a természetben 9,6x8 mérföld (72,8x60,7 km)
területet fed. A szelvényjelölés 1-től 24-ig balról jobbra arab számokkal
folyamatosan történik. (8/a. sz. melléklet)
– A Magyar Tengerpart (Fiume és
környéke) területére az Illíriai Királyság és Stájerországgal együtt jelent meg
a részletes térkép, miután ezeknek a tartományoknak a felmérése befejeződött. A
szelvények mérete a „hagyományos”, 37,9x25,3 cm, annak ellenére, hogy a
felmérési szelvények ezen a területen négyzet alakúak, tehát a felmérési és a
részletes szelvények között a szelvényezés tekintetében összefüggés nincs. A
felmérés címe: Karte des Königreichs Illyrien und des Herzogthums Steyermark
nebst dem Königlich Ungarischen Litorale60 (Az Illiriai Királyság – Karintia,
Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, – és a Stájer Hercegség, valamint a Magyar
Királyság tengerpartjának térképe). G. Q. St. Wien, 1834. Metszette: C. Stein.
36 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény (8/b. sz. melléklet).
8. 2. Az 1:288.000 méretarányú
általános térképek (Generalkarten)
A felmérési méretarány 1/10-ére
kicsinyítésével készültek az 1:288.000 méretarányú (1 hüvelyk : 4000 öl, azaz 1
bécsi mérföld) általános térképek, amely szintén tartományonként, illetve
országonként jelentek meg. Az osztrák és észak-olasz tartományok, Galícia és
Bukovina, Morvaország és Szilézia, Csehország esetében az általános térképek
„szabályosan”, vagyis a felmérések befejeztével, a részletes térképek
megjelenése után, azok alapján jelentek meg. Történelmi Magyarország területén
más volt a helyzet, az elhúzódó felmérés miatt előbb jelentek meg az általános
térképek, mint ahogy a felmérés teljesen befejeződött volna, így azok alapjául
sok helyütt még az I. katonai felmérés szelvényei szolgáltak. Horvátország, a
Horvát Határőrvidékek, Dalmácia területére nem jelentek meg az általános
térképek.
Az általános térképek szelvényezése
nem mutat összefüggést sem a felmérési, sem a részletes térképek
szelvényezésével, vetülete is eltérő azoktól: a Bonne-féle területtartó
vetületben61 szerkesztették a szelvényeket. A szelvényméretek sem egységesek.
Az Osztrák Birodalom területére, a
Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség később említésre kerülő általános
térképeit kivéve, időrendi sorrendben a következő általános térképművek
jelentek meg:
Andreas Withalm:
– General Carte vom Herzogthum
Salzburg (A Salzburgi Hercegség
általános térképe). Tervezés és rajz: G. Q. St. [Wien, 1812.] 1 térképszelvény,
57x63 cm.
– General Karte des Erzherzogthums
Oesterreich ob und unter der Enns… (Az Osztrák Főhercegség – Alsó és Felső
Ausztria – általános térképe). Rajz: G. Q. St. Metszette: C. Stein, A. Withalm.
[Wien], 1823. 2 csatlakozó térképszelvény, 112x62,5 cm.
– Generalkarte der Gefürsteten Grafschaft
Tyrol nebst Vorarlberg und dem Souverainen Fürsthentum Liechtenstein ( A Tiroli
Grófság, Vorarlberg és a Liechtensteini Hercegség térképe.) G. Q. St. [Wien],
1831. 2 csatlakozó térképszelvény, 94x77 cm.
– Generalkerte des
Lombardisch-Venetianischen Königreiches… Carte Generale del Regno
Lombardo-Veneto… 1838. (A Lombard-Velencei Királyság általános térképe
1838-ból). Helyesbített kiadás. Militärgeographisches Institut des G. Q St.,
Milano, 1856. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 74x 46 cm.
– General-Karte des Herzogthums
Steyermark (A Stájer Hercegség általános térképe). Militärgeographisches
Institut, Wien, 1842. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 39x39 cm.
– General-Karte des Königreichs
Illyrien nebst dem Königlich Ungarischen Litto-rale (Az Illír Királyság –
Karintia, Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, – és a Magyar Királyság
Tengerpartjának általános térképe). Militärgeographisches Institut, Wien, 1843.
4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 41,5x53 cm.
– General-Karte der Markgrafscheft
Maehren mit den Antheilen des Herzogthums Schlesien (A Morva Őrgrófság és a
Sziléziai Hercegség általános térképe). Militärgeographisches Institut, Wien,
1846. 2 csatlakozó térképszelvény, egyenként 50x70 cm.
– General Karte des Königreichs
Böhmen (A Cseh Királyság általános térképe). Militärgeographisches Institut,
Wien, 1865. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 60x51 cm.
– General-Karte des Königreiches
Galizien und des Herzogthumes Bukowina (A Galíciai Királyság és a Bukovinai
Hercegség általános térképe). Militärgeographisches Institut, Wien, 1868. 11
csatlakozó térképszelvény, egyenként 52x36,5 cm.
8. 2. 1. Történelmi Magyarország
területére megjelent általános térképek
Mint már említettük, történelmi
Magyarország területére jóval a felmérés befejezése előtt jelentek meg az
általános térképek, megelőzve a részletes térképek kiadását, tehát nem
tekinthetők igazán levezetett térképeknek. „Gyors” kiadásukra minden bizonnyal
nagy szükség volt, hiszen nyomtatásban a katonai felmérések alapján (sem az
első, sem a második) addig nem jelent meg térkép. Történelmi Magyarország
területére a következő térképeket adták ki:
Emanuel Friedberg:
– General-Karte de Vojvodschaft
Serbien und des Temescher Banates dann der vier Granzregimenter Peterwardeiner,
Deutsch-Banater, Illirisch-Banater und Roman-Banater.71 (A Szerb Vajdaság, a
Temesi Bánság és négy Katonai Határőrvidék – a péterváradi, a német-bánsági, az
illír-bánsági és a román - oláh bánsági ezredek – általános térképe). G. Q.
St., [Wien], 1853. Egy nagy méretú (127x84 cm) térképszelvény, amely a Magyar
Királyág DK-i részét (a Baja, Szeged, Arad vonaltól D-re) ábrázolja, a
Péterváradi Határőrvidék területével kiegészítve. Előbb jelent meg, mint ahogy
ezen a területen a felmérés végbement (az 1860-as évek közepe). (9/a. sz.
melléklet)
– Administrativ- und General-Karte
des Königreiches Ungarn72 (A Magyar Királyság közigazgatási és általános
térképe). Militärgeographisches Institut, Wien, 1858. 17 rézmetszetű szelvény,
egyes kiadások színesek. A szelvények fekvő téglalap alakúak, méretük 20x15
bécsi hüvelyk (54,7x39,5 cm), amely a valóságban 20x15 mérföld (151,8x113,8 km)
területet fed. A szelvények 4 sorban és 4 oszlopban helyezkednek el, jelölésük
I-től XVI-ig történt (a második sorhoz egy ötödik szelvény is tartozik, a VIII
˝. számú). A térkép által ábrázolt terület nem teljesen a Magyar Királyság
területe, mivel a DK-i részt nem tartalmazza (ez külön került kiadásra, a fent
említett B IX a 574 jelzetű térkép). A nyugati és dél-keleti határnál a határon
túli területek is ábrázolásra kerültek, így Ausztria, Horvátország egy része.
Gyakori hogy a határon túli keskeny sáv halványított tartalommal szerepel.
Erdély felé egyes szelvények területe a határon túl is ábrázolt, számos
szelvény szigettérkép. (9/b. sz. melléklet, 2. térképmelléklet: B IX a 521.)
– General-Karte des Grossfürstenthums
Siebenbürgen73 (Az Erdélyi Fejedelemség általános térképe).
Militärgeographisches Institut, Wien, 1863. 4 színezett, rézmetszetű szelvény.
A szelvények fekvő téglalap alakúak, méretük 24x20 bécsi hüvelyk (63,2x52,7
cm), a valóságban 24x20 mérföld (182x151,8 km) területet fednek. (10. sz.
melléklet)
– General-Karte des Königreichs
Illyrien nebst dem Königlich Ungarischen Litto-rale74 (Az Illír Királyság –
Karintia, Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, – és a Magyar Királyság
Tengerpartjának általános térképe). Militärgeographisches Institut, Wien, 1843.
4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 41,5x53 cm. A Magyar Tengerpart
általános térképe az Illíriai Királyságéval együtt készült el, a felméréseket
és a részletes térkép megjelenését követően, azok alapján.
8. 3. Az 1:576.000 méretarányú
áttekintő térkép
Az 1:288.800 méretarányú általános
térképnél kisebb méretarányú levezetett térkép létrehozását eredetileg nem
tervezték, de mivel azt országonként, tartományonként adták ki, szükség volt
egy, az egész Birodalmat összefüggően ábrázoló térképre, amely a méretarány
megengedte keretek között a lehető legnagyobb részletességgel ábrázolja a
területet. Ezért adták ki 1856-ban a felmérési méretarány 1/20-ában (1 hüvelyk
: 8000 öl), a „Scheda”75-féle térképet, amely címe: General-Karte des
Oesterreichischen Kaiserstaates76 (Az Osztrák Császárság általános térképe).
Militärgeographisches Institut, Wien, 1856. 20 színezett, rézmetszetű szelvény.
A térkép címe (General-Karte) ellenére valójában áttekintő térkép. A szelvények
fekvő téglalap alakúak, méretük 19,2x16,8 bécsi hüvelyk (50,6x44,3 cm), a
valóságban egyenként 38,4x33,6 mérföld (291,2x254,9 km) területet fednek. Az
1:288.000 méretarányú általános térképekhez hasonlóan Bonne-féle vetületben
kiadott szelvények 4 sorban és 5 oszlopban helyezkednek el, folyamatosan
számozódnak I-től –XX-ig. (11/a. sz. melléklet, 3. térképmelléklet: B IX a 17.)
A térképet az 1866. évi osztrák-porosz háború idején az osztrák vezérkar
hadműveleti térképként használta, mivel más áttekintő térkép nem állt
rendelkezésére.
1873-ig a sorozatot 47 szelvényre
egészítették ki Közép-Európa területére, nyugaton 2, keleten 1 oszlop, északon
2 sor hozzáadásával: Joseph Scheda: General Karte von Central Europa77
(Közép-Európa általános térképe). (11/b. sz. melléklet)
9. A II. katonai felmérés
megőrzésének története
A II. katonai felmérés 1:28.800
méretarányú térképeinek sorsa szorosan összefonódik az I. katonai felmérés
hasonló méretarányú szelvényeiével. Mindkettő szigorúan titkos volt, a
nyilvánosság elől elzárva, a polgári térképészet fejlődésére alig lehettek
hatással. Mindkét felmérésnél készült egy eredeti szelvény (original Aufnahme),
majd azokról egy másolat (Reinzeichnung, Copie). A II. katonai felmérés
szelvényei (az eredetik és a másolatok egyaránt) 1924-ben kerültek78 a bécsi
Militärgeographisches Institut jogutódjától a bécsi Kriegsarchiv-ba, ahol
szabadon kutatható, másolható lett az utódállamok számára is. A két világháború
között a II. katonai felmérés anyagáról egyszínű nyomdai másolatok születtek a
Magyar Királyság valamint Erdély területére, melyek az I. katonai felmérés
szelvényeihez hasonlóan előbb a M. Kir. Térképészeti Intézetbe, majd később az
1954-ben megalakult Hadtörténeti Intézet Hadtudományi Térképtárába kerültek. E
másolatok igen rossz minőségűek, és mivel színes eredetiről készültek, a
tartalom nagy része olvashatatlanná vált. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy
a felmérés hazánkban az I., illetve III. katonai felméréshez képest háttérbe
szorult.
A II. katonai felmérés bécsi
Hadilevéltárban őrzött felmérési szelvényeinek folyamatos hazaszállíttatása és
színes fénymásoltatása 1996-tól folyt, a Magyar Királyság területére az összes
szelvény színes fénymásolata megtalálható (Copie változat), így a Hadtörténeti
Térképtár az eredeti térképekkel megegyező minőségű, használati értékű anyagot
nyert. Az Erdélyi Fejedelemség területére az eredeti szelvények elvesztek, így
a bécsi Kriegarchiv is csak másolattal rendelkezik, így ezek lettek lemásolva
(de a minőségük jobb, mint a két háború között másolt szelvényeké). A
levezetett térképek, 1:86.400, 1:144.000, 1:288.000 és 1:576.000 méretarányban,
mivel ezek már mind nyomtatott, viszonylag nagy példányszámban megjelenő
térképek, eredetiben, több kiadásban, megtalálhatók a Térképtárban.